II. István magyar király

Kálmán király uralkodása végét súlyos családi viszályok mérgezték meg. Második felesége, Eufémia hűtlennek bizonyult, és szégyent hozott a királyi családra, ezért 1113-ban Kálmán hazaküldte. Nemsokára fiút szült, Boriszt, akit Kálmán király nem ismert el törvényes örökösének. E gyászos családi viszály mindinkább megmérgezte a király életét, akinek egészsége egyre romlott. Attól tartott, hogy öccse, Álmos meg fogja fosztani István herceget, első házasságából született fiát a tróntól. Ezért 1115-ben megvakíttatta öccsét, Álmost és annak gyermekét, a kis Béla herceget. ^{Ref, 199-200. old.}

Kálmán király, a nagy műveltségű uralkodó 1116. február 3-án fejezte be dicsőséges pályáját, amely a magyar birodalmat és nemzetet hatalmas léptekkel vitte előre az anyagi jólét, és a külső tekintély útjain. ^{Ref, 200. old.}

II. István király mindössze tizenöt éves volt, amikor apja, Kálmán király halála után követte őt a trónon. Bár már nem számított gyereknek, még nem volt elég érett ahhoz, hogy felelősségteljesen irányítsa az országot. Bátor és katonás alkat volt, de túlzottan élvezte az élet örömeit, ami hamar kikezdte egészségét és lelki egyensúlyát. ^{Ref, 201. old.}

Ez időben a megvakított Álmos hercegnek sikerült Bizáncba menekülnie, fiát, a szintén vak Béla herceget pedig a pécsváradi monostorban rejtették el a király elől. ^{Ref, 201. old.}

A szomszédos hatalmak igyekeztek kihasználni, hogy az erőskezű Kálmán helyét egy ifjú vette át. Velence rögtön elfoglalta a dalmát városokat és szigeteket, ám II. István 1117-ben ellentámadást indított. Hadai Záránál legyőzték a velenceieket, a harcban a dózse is életét vesztette. István mégis kénytelen volt öt évre fegyverszünetet kötnie, mégpedig úgy, hogy Velence megtartotta a hódításait. De amint ez lejárt, 1124-ben István újraindította a háborút, és a dalmát városok, Zára kivételével önként visszatértek a kereskedelmi érdekeiknek inkább megfelelő magyar fennhatóság alá. Velence azonban hamarosan ismét visszafoglalta a tengerpartot, mivel a magyar király figyelmét egy újabb, veszélyesebb ellenség kötötte le, aki nem más, mint a görög császár volt. ^{Ref, 202-203. old.}

Komnénosz II. János császár 1117-ben került a trónra, I. László király unokája, illetve Piroska magyar hercegnő fia volt. A Komnénosz-dinasztia uralkodása alatt Bizánc ismét Európa vezető nagyhatalmává vált, amely Kisázsiában, a Balkánon, és olasz földön is hódított meg területeket. Irodalma, művészete és ipara virágzott; katonai, pénzügyi és jogi intézményei példaértékűek voltak. Kereskedelme az akkor ismert három földrész mindegyikére kiterjedt. Bizáncban voltak Európa legnagyobb rabszolgavásárai, és a keleti árucserének, az indiai és kínai kereskedelemnek legfőbb közvetítője volt. ^{Ref, 203. old.}

János császár tele kincstárral és kiváló hadsereggel látott neki világuralmi tervei megvalósításához, amelyek közvetlen veszélyt jelentettek Magyarország önállóságára nézve. A bizánci udvar szívesen fogadta Álmos herceget, akit erőszakkal akartak visszahelyezni a magyar trónra. ^{Ref, 203-204. old.}

István király korán felismerte a Bizánc felől fenyegető veszélyt, ezért tudatosan kezdett szövetségeseket gyűjteni. Jó viszonyt ápolt a német császárral, szövetségre lépett a csehekkel, és seregét nagyszámú besenyővel és kunnal erősítette meg. Külpolitikájában a bizánci császár ellenségeivel, a nápoly-szicíliai normannokkal és a Balkán belső területein élő rácokkal is érintkeztt. Barátságát a normannokkal azzal pecsételte meg, hogy 1121-ben feleségül vette Róbert capuai herceg lányát. Ekkor már hétszáz francia lovag is szolgált seregében. ^{Ref, 204. old.}

A bizánci birodalom és Magyarország közötti feszültség 1127-ben nyílt háborúba torkollott, amikor István támadólag lépett fel, betört a birodalomba, és elfoglalt két fontos végvárat, Bolgárfehérvárt és Barancsot. Ezután egészen Filippopolig, a mai Plovdivig vezette seregét, ahonnan gazdag zsákmánnyal tértek haza. Válaszul János császár a következő évben, 1128-ban hatalmas vízi és suzárazföldi haderővel indult Magyarország ellen, és nemcsak mindent visszafoglalt, hanem megszállta Zimonyt és a Szerémséget. Sikertét annak köszönhette, hogy a király súlyosan megbetegedett, és bár a magyar hadvezérek vitézül harcoltak, a Duna vonalán súlyos vereséget szenvedtek. 1129-ben azonban, István felgyógyulása után cseh segítséggel visszafoglalta a területeket és várakat, Barancs várát pedig földig rombolta. A háborút végül békekötés zárta le, miután Álmos herceg 1127 őszén elhunyt. ^{Ref, 204-205. old.}

II. István király a bizánci hadjáratról olyan betegen tért haza, hogy biztosra vették halálát. Mivel nem született gyermeke, a király nővére, Zsófia hercegnő saját fiát, Sault szerette volna a tróna ültetni, míg más főurak a saját uralmukról álmodoztak. Ekkor tudta meg István, hogy apja, Kálmán király által megvakított unokaöccse, Béla herceg életben van. Az ifjút a dömösi zárdában rejtegették hűséges hívei, Pál püspök és Ottmár ispán. Erre István azonnal magához vette, és hivatalosan is trónörökösévé nyilvánította unokaöccsét. ^{Ref, 205. old.}

A király tudta, hogy utódját Bizánc felől fenyegeti majd a legnagyobb veszély, ezért Bélát 1130-ban összeházasította Uros rác főzsupán lányával, a bátor és határozott Ilonával. ^{Ref, 205. old.} II. István magyar király, aki a világhatalmú Bizánc első támadását a magyar királyság ellen erős kézzel visszaverte, 1131. március 1-jén Egerben fejezte be rövid és dicső életét. Nagyváradon temették el, ahol a premontrei szerzetesrendnek monostort építtetett. ^{Ref, 8 old.}