Történelme
István király államszerkezete
I. István király államszervezete hierarchikus volt. A honvédelmet és az igazságszolgáltatást, és e célok megvalósításához szükséges pénzügyi források biztosítását tekintette legfontosabb feladatának. A régi várszerkezetet kiterjesztette egyéb lakott vidékekre is, amelyek azelőtt nem voltak a várispánságok keretébe vonva. Élükön a királyi várispán állt, aki a vármegye területén a pénzügyi, közigazgatási, igazságszolgáltatási és katonai főhatalom volt. Maga nevezte ki helyettesét, az udvarbírót (a későbbi alispánt) és a többi tisztviselőt, akik a várnagy, hadnagy, százados, tizedes nevet viselték, és szigorú engedelmességgel tartóztak a várispánnak. A király szigorúan ügyelt arra, hogy birtokainak kezelői ne tudják elsajátítani azokat. A lakósság foglalkozása szerint két csoportra oszlott: katonáskodott, vagy a katonák szükségleteiről gondot viselt és termelői munkát végzett. A munkások fölött a bíró állt. Ref, 90-96. old. Jogilag szabadokra és rabszolgákra oszlottak; a rabszolgák életének teljes ura a gazdájuk volt. Ref, 110-111. old.
Már ebben a korban legalább 45 vármegye létezett, délen Szörény vármegyéig, amely a Duna és Olt közötti területet foglalta magába és Szörénytorony volt a központja; Erdély területén pedig Fehér, Torda, Kolozs, Doboka vármegyékig, amelyek központjai Gyulafehérvár, Tordavár, Kolozsvár, illetve Doboka vára voltak. Ref, 96. old.
A szászok betelepítése
II. Géza magyar király felismerte, hogy a királyi hatalom megerősítéséhez és a gazdaság fellendítéséhez a lakosság megsokasítására van szükség. A korabeli leírások szerint a magyarországi szűz talaj gazdagsága az Édenkerttel vagy Egyiptommal vetekedett, így a király hívására a német birodalom legkülönbözőbb tájairól, Flandriából, a Rajna-vidékről és Majna-Frankfurt környékéről érkeztek telepesek, akiket szászoknak neveztek el. Az első nagy csoportok a mai Szepességben, valamint Ugocsa és Bereg vármegyék ősrengetegében leltek otthonra, ahol korábban csak királyi erdőőrök és vadászok laktak. Ref, 245–246. old.
A királyi udvar a legtöbb telepest 1146 körül Erdélybe irányította, ahol a szászok hamar virágzó közösségeket hoztak létre. Német telepesek népesítették be Kolozsvár, Dés és Zilah környékét, de a legjelentősebb tömbben az Olt folyó vidékén, a későbbi Királyföldön telepedtek meg. Itt jött létre Nagyszeben is, amely a szász Hermanfalva és a régebbi Szeben községből olvadt össze várossá. A király biztosította új vendégeinek a teljes személyes szabadságot, a földtulajdont és saját jogszokásaik használatát, évi adójukat pedig méltányosan határozta meg. Ref, 246. old.
- 1331 - I. Károly (Károly Róbert) királyi levele által kikerült a vajda fennhatósága alól. Ezáltal elsősorban a szászoknak az oláhok elleni háborúkban végzett szolgálatait hálálta meg.
